Két évtized alatt több, mint 300 hajléktalan emberrel, otthontalan családdal dolgoztunk együtt. Itt megismerheted néhányuk történetét.
Kedves Pályázóink! Nagyon, nagyon büszkék vagyunk rátok!Kedves Támogatóink! Valódi sorsokon fordítottatok!
Dávid állami gondozottként nőtt fel, majd hajléktalan lett. Átmeneti szállón élve érettségizett le, majd jelentkezett az egyetemre. Jelenleg diplomás szociálpedagógusként egy családsegítőben és egy befogadó otthonban dolgozik, albérletben él.
Hédi súlyos rákbetegségből gyógyult meg, miután gyerekeivel fedél nélkül maradt. Pedagógiai asszitensnek tanult, elhelyezkedett egy iskolában, és kiléptető lakásba költözött!
Szabina egyedül neveli gyerekeit, családok átmeneti otthonában él. A válás után depresszióval küzdött, de most visszatért az iskolába, és megvalósítja régi álmát: cukrász lesz!
Géza állami gondozott volt, most hajléktalanszállón él, és nagyon vágyik egy saját lakásra. Targoncakezelő tanfolyamot végzett, abban bízik, hogy ez a piacképes szakma stabil, magasabb jövedelemhez segíti, amiből fenn tud majd tartani egy bérlakást. Nemrég sikeresen vizsgázott, most állást keres, mint targoncás.
Nadin még nincs 20 éves, de anyukájával együtt családfőként gondoskodik testvéreiről. Rendkívül súlyos bántalmazások elől menekült védett házba a kis család. Nadin a támogatásunkkal óvodai dajka végzettséget szerzett, és a továbbtanulást tervezi.
Sanyi 16 éves, a háború kitörése után menekült családjával Magyarországra Ukrajnából. Családjában a legtöbb férfi építkezéseken dolgozik, de senkinek nincs szakképesítése, így kiszolgáltatottak és nagyon keveset keresnek. Sanyit ösztöndíjjal segítjük a tanulásban, másfél év múlva szakképzett kőműves lesz!
