Dávid
Dávid állami gondozott volt, majd hajléktalan lett. Átmeneti szállón élve érettségizett le, majd jelentkezett az egyetemre. Jelenleg koleszos, a második évet végzi szociálpedagógia szakon.
Dávid 23 éves. Születésekor állami gondozásba került, anyját, apját nem ismeri. Sok traumán és veszteségen verekedte át magát addig, amíg nagy döntésre jutott: érettségizni szeretne, továbbtanulni, és szociálpedagógusként majd a gyermekvédelemben dolgozni.
Hajléktalanszállón élve, munka mellett kezdte folytatni a korábban félbehagyott középiskolát. Az online tanulás miatt laptopra pályázott a Van Esélyhez, hiszen eddig telefonon tudott csak belépni az órákra. Pályázatát támogattuk és a számítógép mellett ösztöndíjjal is tudtunk neki segíteni, így felvételi előkészítő különórákra is tudott járni történelemből. A felhívásunkra önkéntes korrepetitorok is jelentkeztek, akik online angol-, és matekórákkal segítették Dávidot.
A facebook oldalunkon írtunk róla és a története sok embert megérintett. Egy támogató magánszemély adományával segítette (és segíti azóta is) Dávidot, hogy ő a tanulásra tudjon összpontosítani.
„Néhány hete jött szembe velem a facebook-on a Van Esély és Dávid élethelyzete. A képen egy fiatalember mosolyog, egy laptopot tartva. … Állami gondozás, számos veszteség, hajléktalanszálló, egy szóval minden, amitől összeszorul az ember szíve. A képen viszont nem egy megtört ember nézett rám, hanem olyan valaki, akinek vannak tervei.Tanulni akar. Kitörni akar. Tenni akar saját magáért, és elég fiatal még ahhoz, hogy minden sikerüljön neki, amit eltervezett. Segíteni akartam.
Felvettem a kapcsolatot az alapítvánnyal. Hiszem, hogy kellenek professzionálisan ezzel foglalkozó emberek ahhoz, hogy ténylegesen hatékonyan lehessen előmozdítani olyan valakinek az ügyét, akinek az, ami egy családban felnőtt embernek teljesen természetes, egyáltalán nem biztos, hogy magától értetődő.
Azt szerettem volna, hogy Dávid kapjon egy esélyt arra, hogy fel tudjon készülni a tanulmányaira, és ne kelljen a napi gondokkal foglalkozni egy évig. Ezért ajánlottam fel, hogy kifizetem egy évre az étkezését és a közlekedését. Ez két olyan tétel, ami talán elég nagy segítség ahhoz, hogy több ideje maradjon arra koncentrálni, ami jelenleg a legfontosabb feladata.
Remélem, hogy ezzel némi hitet, némi kedvességet is tapasztal. Azt, hogy nincs egyedül, és az, hogy az életét sokszorosan nehezített körülmények között kellett kezdenie, nem jelenti azt, hogy nem lehet sikeres és boldog. Én ennyit tudtam hozzátenni, és ez nem érdem. Ez, azt gondolom, hogy kötelesség, és egy csodálatos élmény nekem is.
Drukkolok az alapítványnak, drukkolok Dávidnak, és csak arra tudok bárkit buzdítani, hogy ne keményítse meg a szívét akkor, amikor szükséget lát. Sokan vagyunk, akik tudnak adni, mert van miből. Éljünk ezzel a kiváltsággal, minél gyakrabban, tegyük élhetőbbé mások életét.„
Várkonyi Gábor
Dávid sikeresen leérettségizett és felvették az egyetemre! Jelenleg a másidik évet végzi, az eredményei kitűnőek, idén különdíjat kapott az idei Tudományos Diákköri Konferencián. Nagyon sokat önkénteskedik, kiköltözött a hajléktalanszállóról és koleszos lett!
Dávidról több újságcikk és írás született, itt olvashatjátok őket:
- Zsilák Szilvia írása
- Kempf Zita cikke az nlc.hu oldalán
- Szarvas Zsolt és Varga Imre cikke a Blikkben
2023. május