Dávid

Dávid 23 éves. Születésekor állami gondozásba került, anyját, apját nem ismeri. Sok traumán és veszteségen verekedte át magát addig, amíg nagy döntésre jutott: érettségizni szeretne, továbbtanulni, és szociálpedagógusként majd a gyermekvédelemben dolgozni.

Hajléktalanszállón élve, munka mellett kezdte folytatni a korábban félbehagyott középiskolát. Az online tanulás miatt laptopra pályázott a Van Esélyhez, hiszen eddig telefonon tudott csak belépni az órákra. Pályázatát támogattuk és a számítógép mellett ösztöndíjjal is tudtunk neki segíteni, így felvételi előkészítő különórákra is tudott járni történelemből. A felhívásunkra önkéntes korrepetitorok is jelentkeztek, akik online angol-, és matekórákkal segítették Dávidot.

A facebook oldalunkon írtunk róla és a története sok embert megérintett. Egy támogató magánszemély adományával segítette (és segíti azóta is) Dávidot, hogy ő a tanulásra tudjon összpontosítani.

„Néhány hete jött szembe velem a facebook-on a Van Esély és Dávid élethelyzete. A képen egy fiatalember mosolyog, egy laptopot tartva. … Állami gondozás, számos veszteség, hajléktalanszálló, egy szóval minden, amitől összeszorul az ember szíve. A képen viszont nem egy megtört ember nézett rám, hanem olyan valaki, akinek vannak tervei.Tanulni akar. Kitörni akar. Tenni akar saját magáért, és elég fiatal még ahhoz, hogy minden sikerüljön neki, amit eltervezett. Segíteni akartam.

Felvettem a kapcsolatot az alapítvánnyal. Hiszem, hogy kellenek professzionálisan ezzel foglalkozó emberek ahhoz, hogy ténylegesen hatékonyan lehessen előmozdítani olyan valakinek az ügyét, akinek az, ami egy családban felnőtt embernek teljesen természetes, egyáltalán nem biztos, hogy magától értetődő.

Azt szerettem volna, hogy Dávid kapjon egy esélyt arra, hogy fel tudjon készülni a tanulmányaira, és ne kelljen a napi gondokkal foglalkozni egy évig. Ezért ajánlottam fel, hogy kifizetem egy évre az étkezését és a közlekedését. Ez két olyan tétel, ami talán elég nagy segítség ahhoz, hogy több ideje maradjon arra koncentrálni, ami jelenleg a legfontosabb feladata.

Remélem, hogy ezzel némi hitet, némi kedvességet is tapasztal. Azt, hogy nincs egyedül, és az, hogy az életét sokszorosan nehezített körülmények között kellett kezdenie, nem jelenti azt, hogy nem lehet sikeres és boldog. Én ennyit tudtam hozzátenni, és ez nem érdem. Ez, azt gondolom, hogy kötelesség, és egy csodálatos élmény nekem is.

Drukkolok az alapítványnak, drukkolok Dávidnak, és csak arra tudok bárkit buzdítani, hogy ne keményítse meg a szívét akkor, amikor szükséget lát. Sokan vagyunk, akik tudnak adni, mert van miből. Éljünk ezzel a kiváltsággal, minél gyakrabban, tegyük élhetőbbé mások életét.„

Várkonyi Gábor

Dávid sikeresen leérettségizett és felvették az egyetemre, melyet kitűnő eredménnyel végzett el, többször kapott különdíjat a Tudományos Diákköri Konferencián!

A diploma megszerzése után elhelyezkedett egy családok átmeneti otthonában, emelett önkntesként dolgozik egy befogadó otthonban, albérletben él. Hamarosan megy tovább mesterképzésbe!

Dávidról több újságcikk és írás született, itt olvashatjátok őket:

• 24.hu – videós riport, készítette Zsilák Szilvia
• Zsilák Szilvia írása
• Kempf Zita cikke az nlc.hu oldalán
• Szarvas Zsolt és Varga Imre cikke a Blikkben

Dávid’s story

Dávid grew up in children’s homes, then became homeless. He did his school leaving exams while living in temporary housing, then applied to university. He’s currently in a university dorm and is completing his second year of training as a school social worker.

Dávid is 23 years old. When he was born, he was taken into state care. He doesn’t know his mother or his father. After battling his way through many traumatic experiences and suffering many losses, he came to a big decision: he wanted to complete his schooling, take his exams, go on to higher education and then work in child protection as a school social worker.

While working part-time and living in a hostel for the homeless, he went back to secondary school. When teaching went online, he could only join lessons on his telephone, so he applied to There is a Chance for a laptop. We provided with him a computer and also helped him with a grant, which meant he could attend extra History lessons to help him prepare for the high school entrance exam. We put out a call for volunteer tutors, and they gave Dávid online tutoring in English and Maths.

We wrote about Dávid and his story on our Facebook page, and lots of people were moved by his story. One private individual offered to help David financially (and still does), so that he could concentrate on his studies. Dávid was successful in his school leaving exams and was given a place at university! He is now in his second year. His grades are excellent, and he was awarded a special prize at this year’s Academic Student Clubs Conference. He does a lot of volunteering and has moved out of the hostel for the homeless and into university student accommodation!

2025. május