Egyedül nem megy
Korbai Katalin és Varga Borbála
Követünk
Kicsi koromtól fogva víziszonyos voltam. Az évek során sokan próbáltak megtanítani úszni: „de hát nem süllyedsz el”, „nem látod a többieket? hisz nincs semmi bajuk!”, „nézd csak, egyszerűen így ráááfekszel”, és így tovább. De valahogy azt az ijedelmet, amit a víz kiszámíthatatlan mozgása okozott, senkinek a bölcs tanácsa nem tudta feledtetni velem.
Így volt ez tavaly júliusig, amikor is egy véletlen balatoni strandolás alkalmával a barátom bele nem ráncigált a vízbe, és hosszas sírás, karmolás és pánikolás után le nem sikerült annyira nyugtatnia, hogy megszokjam, hogy térdig ér. Aztán derékig. Aztán mellkasig. Aztán tényleg rá is lehet feküdni. Még labdázni is lehet benne, és nem nyel el a mély. Ehhez persze hosszú balatoni hétvégék kellettek, de egyedül ez sosem ment volna. Utána édesanyja, Kati vette át a stafétabotot (aki amúgy úszást is oktat), és kezdett el belőlem a hihetetlen figyelmességével és türelmével egy egyelőre még rettegő, de amúgy egy leendő rettenthetetlen úszót faragni.
Ez a történet nagyon olyan nekem, mint ami a Van Esélyben is történik. Az ember lába alól egyszer kell, hogy kicsússzon a talaj, és utána egy életre benne ragadhat olyan körülményekben, ahonnan egyszerűen nincs kiút. És ha valaki nem nyújtja oda a kezét, hogy segítsen fölállni, akkor őt egyedül csak simán, szó nélkül elnyeli a mélység.
A Van Esély lehetőséget ad arra, hogy legalább néhányan kikerülhessenek ebből az emberhez nem méltó helyzetből. (Személyes kötődésem az, hogy Anya-tanítványok, és fontosnak érzem, hogy az örökség tovább él.)
Hogy még egy keretes történet is legyen, a vállalt célunk az az, hogy júliusban együtt megússzuk a Balatont, Kati akár a teljeset is, én „csak” a felét, és segít addig legyűrni a mélyvízi félelmeket.
A következő egy hónapban kis részleteket fogunk megosztani arról, hogy hogyan lehet felnőttként, víziszonyosként megszelídíteni a habokat, vagy megszelídülni a habokban. Adjatok egy esélyt a hajléktalanoknak! Minden picike összeg számít! Magam pedig nagyon köszönöm az esélyt Katinak.
Borbála
