Péter

Péter 19 évesen, állami gondozás, majd fájdalmasan végződött örökbefogadás után pályázott a Van Esélyhez, targoncavezető szeretett volna lenni. A sulihoz szükséges összeget a Zöld Pók által készített film hatására Ti adtátok össze a számára.

„Ha már innen talpra tudok állni, akkor további életem során is meg tudom állni a helyemet bárhol” – mondta Péter. Ahogy sok kortársa, ő is szereti a zenét, és szívesen tölti idejét a barátaival – ki gondolná, hogy csak egy hajszál választotta el a hajléktalanságtól?

Péter a családja támogatására nem számíthat: két hónaposan került állami gondozásba, majd örökbefogadó szülőknél élt, ahonnan konfliktusok miatt el kellett jönnie, beköltözött a középiskolai kollégiumba. A pályázatra tanára hívta fel a figyelmét.

A pályázat beadásakor Peti a technikusi vizsgára készült, Eltökélt volt abban, hogy tanulással biztosítsa jövőjét: traktorvezetői jogosítványt szeretne szerezni. A tanfolyamot elvégezte és elhelyezkedett.

Néhány év elteltével levelet kaptunk Pétertől:

„Annak idején nagyon jól esett a segítség és sikerült talpra állni. Jelenleg Németországban dolgozom egy építőipari cégnél, mint forgókotrós. Anno a traktor jogosítvány megszerzéséhez kaptam segítséget az alapítványtól, ezáltal sikerült elhelyezkednem egy szarvasmarhatelepen, a cég beiskolázott egy nehézgép-kezelői tanfolyamra is. Ezek után találtam egy hirdetést, amelyet egy német cég hirdetett, rakodógépest kerestek.

Jelentkeztem és felvételt nyertem. A telepen megtanultam dolgozni forgókotróval és egyéb nehézgépekkel, majd jelentkeztem ehhez a céghez kotrósnak. 3 éve élek kint, sikerült megtanulni a nyelvet. Vettem idekint egy autót is, és saját albérletben lakom.

A legnehezebb az volt, hogy egyedül nekiálljak és menjek előre. Rengeteget dolgoztam és nem kevés áldozatot, szenvedést vállaltam be azért, hogy idáig eljussak, de megérte.

A legnagyobb segítséget az emberektől kaptam az elinduláshoz.”

2022. április