László
László agyvérzés következtében elveszítette munkáját. Számítógépes tanfolyamot végzett, majd jogosítványt szerzett a támogatásunkkal. Munkába állt, autót vett és a testvéréhez költözött.
„Ha én melléd felszállok a buszra, te meg nem mondod rólam, hogy én melyik kapun jöttem ki.” – mondja László, aki pedig már jó pár éve egy fővárosi hajléktalanszálló lakója volt, mikor pályázott hozzánk.
Nehéz, bizonytalan körülmények közé született, és küzdelmek között, de önmagát a felszínen tartva élte az életét évtizedekig. Egészen addig, amíg az egészsége ezt megengedte. Az agyvérzése óta azonban jócskán beszűkültek a lehetőségei: jobbára felépült ugyan, de biceg, bottál jár. Dologtalanságra kárhoztatva, rokkantnyugdíjából él. Pedig volt már trolivezető, autófényező, sőt, sírköves is.
László közösségi ember. Jó kedélyű, figyelmes, törődő, szervező. Nem háborog, megbékélt az élettel, de nagyon hiányzott neki a munka, haszontalannak érezte magát.
László közösségi ember. Jó kedélyű, figyelmes, törődő, szervező. Nem háborog, megbékélt az élettel, de nagyon szeretett volna dolgozni. Megsegítésére közösségi adománygyűjtést indítottunk.
Először számítógépes tanfolyamot végzett egy Van Esélyes pályázat keretei között, majd jogosítványt szerzett. Ezzel párhuzamosan munkába állt, majd nem sokkal később vett egy használt kis autót és a nővéréhez költözött.
A filmet a Zöld Pók Médiaműhely készítette.
2022. április