Brendon

Brendon és Vivien nagyon fiatalok. 15 éves koruk óta egy párt alkotnak, most 20 évesek és kisfiúkkal, Noellel családok otthonából pályáztak hozzánk.

Brendont és testvéreit édesanyja, szerető nővére és az ő párja nevelte fel, nagyon nehéz, zaklatott körülmények között. Ózdról, majd a Hős utcai telepről indulva, és rengeteget költözve egyszobás kis albérletekben éltek. A felnőttek nagyon sokat dolgoztak, hogy egyben tudják tartani a családot, és ne veszítsék el az otthonukat.

13 éves korától már Brendon is dolgozott, előbb csak nyáron, majd egyre többet. Az általános iskolát szerencsére még ilyen körülmények között is be tudta fejezni, és ebben komoly szerepe volt néhány, Brendon számára meghatározó pedagógusnak.

Vivien családok átmeneti otthonában élt szüleivel, amikor Brendonnal egymásba szerettek, azóta is erős támaszt jelentenek egymásnak és Noelnek. Brendon 5 éve ugyanannál a vállalkozásnál dolgozik. Mikor ígéretet kapott főnökétől, hogy ha jogosítványt szerez, a céges autót használva több feladatot és fizetésemelést kap majd kap, segítőjével, Csúcs Dóraval közösen pályáztak hozzánk. A munka lelkesen, de nehezen indult, a kis családnak sokféle egészségügyi és egyéb komoly nehézséggel kellett megküzdenie. Brendon nagyon izgulós, szorongott, néha már-már elveszítette az önbizalmát, de Vivivel és a segítőjével jó szövetséget alkotva sikerült túljutni a problémákon.

A jogsi sikerült, Brendon januárban már emelt fizetéssel indul neki az új évnek! … és az egyik jó történés hozta magával a másikat: az SOS Krízis Alapítvány szociális munkásainak támogatásával, és a Habitat for Humanity segítségével a család önkormányzati bérlakáshoz jutott, amit Brendon kemény munkával csodaszépre felújított. Hamarosan végre saját otthonába költözik a kis család!

Brendon jogsijára önkéntes követeink és barátaink a 2020-as Tour de Chance keretében gyűjtötték össze a pénzt. Köszönjük minden adományozónak!

A fotókat Bihari Ágnes készítette.

Ui. Csúcs Dóra, a Brendonékkal dolgozó szociális munkás írta az alábbiakat, olvassátok el, érdemes!

Ha most valaki megkérdezné, hogy ki volt az az ember az életemben, aki a legnagyobb hatással volt rám, egészen biztos, Brendon neve az elsők közt merülne fel.

Kettős szerepben voltam akkoriban, amikor megismertem őt: hivatalos segítője és ezzel párhuzamosan Van Esélyes mentora is. Brendon a koránál fogva a fiam lehetne. Fiatal, felnőtt férfi. Édesapa.

Apa nélkül nőtt fel, szegénységben, de szeretetben. Rengeteget költöztek, albérletből albérletbe vándoroltak, esélyük sem volt saját, önálló otthonra, bármilyen szorgalmasan is dolgoztak. Maradt a kiszolgáltatottság, s az albérlet állapota vagy nagysága sokszor azon múlt, hogy hányan és mekkora jövedelemből tudták azt fenntartani. Brendon 13 évesen már dolgozott, hogy segítse édesanyját. Párjával nagyon fiatalon kerültek össze, s bár nem terveztek még babát, megérkezett, ők pedig örömmel fogadták. Azóta is nagy szeretetben nevelik őt.

A közös munkánk elején egy életút interjút készítettem Brendonnal, a hat órás hanganyagot azóta többször is meghallgattam, annyira tanulságos. Rengeteget tanultam ettől a fiútól az idő alatt, még a közös utunk tartott. A szorgalma példaértékű. Az is, ahogy el tud köteleződni – a munkahelye mellett, a társa mellett. Tiszta lelkű ember, nagyon remélem, hogy később sem rontja meg a nagyvilág. Soha nem láttam és nem hallottam rosszindulatú megnyilvánulást a szájából. Nem ítélkezett, még akkor sem, amikor meglopták, csak azt mondogatta, hogy kérhettek volna, ad… És tényleg. Elsőnek ugrott, ha segíteni kellett. Gyakran etette más gyermekét a sajátja mellett, ha úgy hozta a helyzet. Számtalan kritikus és problémás helyzetben rá és a kis családjára számíthatott a lakóközösség. Képes volt a megbocsájtásra – még apukájának is, aki nélkül kénytelen volt felnőni. Ma vele is szoros, szeretettel teli kapcsolatot ápol, ahogy a féltestvéreivel is. Mindig a gyengék védelmezője volt, bátran és határozottan fejezte ki ezt, vállalva az ezzel járó konfrontációt. És a hite! Azért – nem titok – egyenesen irigyeltem. Mert nem hagyta meginogni semmilyen körülmények közt.

Brendon nem szent. Brendon ember, igaz, számomra csupa nagybetűvel. EMBER. Hibákkal, tévedésekkel, és sok-sok jó tulajdonsággal.

Már nem hajléktalan. Ugyan nem saját tulajdonú lakásban lakik kis családjával, de biztonságban és állandóságban, egy olyan otthon falai között, amit nem veszít majd el csak azért, mert gyermeke van, vagy mert a származását tekintve roma. És attól sem kell félni, hogy nem lesz képes fenntartani, mert az ő stabil értékrendjében a gyermeke biztonsága mindenek előtt van.

Brendon egy azok közül, akik pályáztak a Van Esély Alapítványhoz. Jogosítványt megszerzése volt a cél, hiszen a munkahelyén (igen, ott, ahol 13 évesen nyári munkán volt, 16 évesen még feketén, majd 18 éves korától rendes munkaszerződéssel alkalmazták) karbantartóként különböző helyszíneken, önkormányzati intézményekben, óvodákban és bölcsődékben kellett munkát végeznie, és hát jogosítvány nélkül, szerszámokkal tömegközlekedni nem móka. Nem hatékony. Most, a jogosítvány megszerzése után céges autót kapott, sőt, azóta saját autót is vásárolt, amivel munkaidőn túl maszek munkákat is tud vállalni. Mert ő ilyen. És ebbe ő önerőből, az Alapítvány segítsége mellett még százezreket beletett. Kifizette a plusz vizsgákat, és a plusz vezetési órákat, mert hát azért nem volt ez egy nagyon könnyű út…

A Van Esély pedig ilyen embereket támogat, mint amilyen Brendon is.

Én pedig – noha már nem vagyok hivatásos segítő – nagyon szurkolok az olyan embereknek, mint ő. És tenni is szívesen teszek értük. Az, hogy most nem ezzel keresem meg a napi betevőt… Hogy húztam egy határt, hogy mennyi időmet tudom és akarom erre ráfordítani, az igazából részletkérdés. A fontos az, hogy látom, működik. Hogy kitartással, feszített munkával, lemondással, elköteleződéssel igenis lehet változtatni.

2024. május