Zokni a zsebben…

Szám-Varga Ági vagyok. 16 éve dolgozom a hajléktalanellátásban, számomra mindvégig kedves helyeken. 2023 őszén mégis fenekestül forgattam fel az addigi szakmai életemet. A döntés, melyet meghoztam, hatalmas bizonytalanságot hozott számomra, és kérdések sorát vetette fel az addigi utammal és a jövőmmel kapcsolatban. Szerencsére nekem nem védőháló nélkül kellett ugranom. Volt biztos háttér, mentőöv, türelem. Tulajdonképpen talán én voltam az egyetlen gát a magam számára abban az átmeneti időszakban, amikor ki kellett találnom, hogyan tovább. Az én félelmeim, kétségeim, bátortalanságom, kishitűségem. Meg persze az élet, ami nem fenékig tejfel. Be kellett látnom, hogy 42 évesen, egy óvodáskorú gyerekkel, hasonlóan sok ezer, vidékről Budapestre szakadt, táv-rokoni kapcsolatokkal bíró kisgyerekes anyukához – magán forradalmam leginkább egy lehetetlen küldetésre hajaz… még vagy 10 évig. De nem ez a lényeg. Ez mindössze annyit jelent, hogy a céljainkat időnként csak több lépésben érhetjük el. Az úton viszont számtalan felismerés és új kaland várhat ránk.

Ilyen kaland most az én életemben a Van Esély Alapítvány felkérése. A legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha is az a megtiszteltetés ér, hogy az Alapítvány adománygyűjtő követe lehetek! Örömmel vállaltam a felkérést, hiszen évek óta követem a munkájukat és személyes élményem van arról, hogy az általuk nyújtott támogatással valóban képesek esélyt adni hajléktalan embereknek, anyaotthonokban élő anyukáknak. Az pedig ritka kincs. Meg kell becsülni.

S hogy milyen kihívást választottam a magam számára? A legprózaibbat! Egy hónapon keresztül minden reggel időben (7 óra előtt) elindulunk az óvodába és én minden reggel késés nélkül érek be a munkahelyemre. Beszámolóimból ki fog derülni, hogy ez esetünkben nem egy egyszerű történet!

Színes, szagos irományaim segítségével legalább 300 ezer Ft adományt szeretnék összegyűjteni az Alapítvány számára, de bízom benne, hogy együtt leszünk annyira lelkesek, hogy ez az összeg növekedni fog.