Megúszhatom?

3 évvel ezelőtt felvetette egy ismerősöm (mára egyik legkedvesebb barátnőm), hogy megy a Balaton-átúszásra, indulunk-e együtt? Már a gondolattól is pánikroham közelébe kerültem, van ugyanis egy kis víziszonyom. De lehetőséget láttam a fejlődésemre, így azt válaszoltam nevetve, hogy talán 5 év múlva. 

… és apró lépéseket kezdtem tenni: pl. bementem a Balatonban olyan mélyre, hogy már nem ért le a lábam (para: akár halak is úszkálhatnak a lábam alatt, és még csak nem is látom; para2: messze van a part, nagyon messze). Aztán a legkülönbözőbb partszakaszokon mentem be a Balatonba (hínáros, szúrós hínáros, köves-kavicsos, homokos stb.) – és menekültem ki úszva, hogy ne bökje tovább a talpam. Egyszer a nagyon hullámzó vízben engedtem átcsapni a fejem felett egy hullámot. Hiába készültem fel rá, nem volt jó ötlet, nagyon megviselt még. A strandokon is próbáltam többet a vízben tartózkodni a gyerekeimmel, ahelyett, hogy a csomagokat őrizném a parton. Még a Dunába is bementem derékig és úsztam pár tempót! 

Tavaly egy kicsit pihentettem a témát.  Aztán egy nap azon kaptam magam, hogy már nem zavar, ha az egész arcomat egyszerre éri víz (pl.zuhanyrózsából). Ez egy éve még elképzelhetetlen volt. Akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy már csak 2 év van hátra az ígéretem betartásáig. Miért is nem járok el úszni, úgy, mint a fiaim? Mikor? Melyik uszodába? És rájöttem, hogy még csak úszósapkám sincs! Úgyhogy vettem gyorsan egyet!

…és most egy úszósapka porosodik a szekrényben. 

Próbálkozásaim mindig olyanok társaságában valósultak meg, akik elfogadóak velem (férj, közeli barátok). Egy másik barátnőm tavaly úszta át a Balatont, amire nagyon alaposan felkészült. Rengeteg tapasztalatot tud megosztani velem, pl. hogy melyik uszodában mennyibe kerül egy úszójegy (első lépésként ez a releváns számomra), meg hogy van féltáv is az átúszáson! Mások szívesen becsatlakoznának az úszás alkalmaimra. 

Megélhetem a közösségem megtartó erejét. De a világban nem mindenki ilyen szerencsés.

Azok számára jött létre a Van Esély Alapítvány, akik hajléktalanok, és akiknek nem adatott meg a támogató háttér. Számukra az Alapítvány – és rajta keresztül minden egyes adományozó – válhat az megtartó közösséggé, ami belső erővé alakulva tovább viszi őket az életben.

A vállalásom tehát a következő: a alapítványhoz befolyó adománnyal megegyező összeget fordítok az úszásomra. Belépőjegy, úszóbérlet, felszerelés (ha valami tönkremegy, vagy nem jó), esetleg oktató, ha odáig fejlődik az önbizalmam. Szóval, a saját pénzünket költöm – Te a motivációt tudod adni a támogatásoddal!

Mit gondolsz? Itt ez az ígéretem – megúszhatom?