Kancer Palace & Lil Pest

Talán nem érdekelnek a hajlektalanok, de megköszönöm, ha ezt mégis végigolvasod. (köszii!!!!) 

Pár évvel ezelőtt voltam egyszer követ, és bár azóta más helyeken ténykedem inkább, nem izgat kevésbé a hajléktalanság helyzete most sem. Viszont már nem csak az ellátórendszer hiányosságai és az általános tájékozatlanság zavar, hanem az is, amit én az egész gyökerének gondolok: az elidegenedés, a nem törődés, és az ignorancia, amit egymással szemben tanúsítunk. :((((

Sajnos azonban ez mind teljesen érthető és természetes, hiszen hány családtagunktól, barátunktól, kollégánktól, ismerősünktől halljuk folyamatosan, hogy rohan mindenhova, nincs ideje semmire? (én amúgy elég soktól) Rohanunk mindenhova, nincs időnk semmire, nem állunk meg, nem ülünk le, nem törődünk önmagunkkal ténylegesen (én legalábbis biztosan nem), és valljuk be, elég nehéz úgy foglalkozni mások problémáival, sorsával, hogy nem marad rá energia, mert az ember lemerül szellemileg, szociálisan, érzelmileg; mindenhogyan. Aki ismer, az tudja rólam, hogy sokszor teljesen figyelmen kívül hagyom ezt a kimerültséget, csak azért, hogy még plusz egy programot be tudjak zsúfolni a napjaimba, az én kihívásom ezért az, hogy a következő egy hónapban minőségi időt töltök el magammal, és feltöltöm az energiaraktáraimat (szívesen!). 

Hónapok óta szeretném megcsinálni a főváros 150. szülinapja alkalmából elkészített és kiadott Budapest Bejáró rejtvényfüzetet, szóval úgy döntöttem, hogy a szabadnapjaimat most ennek fogom szentelni (szívesen!!).

Ezt természetesen dokumentálni is fogom (instán várhatók a posztok, stay tuned!!), és amíg én Budapest bejárásával töltöm a roppant értékes időmet, addig a Van Esély Alapítvány végezheti az elképesztő munkáját.

A Van Esély Alapítvány pedig nem más, mint egy csodálatos szervezet, ami több, mint két évtizede segít, támogat, dolgozik együtt hajléktalanokkal és családokkal azért, hogy esélyük legyen kitörni az otthontalanságból. Egyéni pályázatokat támogat, amelyek választéka széles spektrumon mozog – legyen szó akár egy szakképesítés megszerzéséről álláskeresés céljából, vagy költséges munkaeszközök biztosításáról, esetleg tankönyvek megvásárlásáról -, és amelyek eszközt biztosíthatnak valakinek egy jobb élet megteremtésére. Rengeteg sikersztori áll mögöttük, emberek, akik küzdeni akartak, és küzdhettek azért, hogy megváltoztassák a sorsukat.

Ehhez a munkához azonban segítség kell, mégpedig a Ti segítségetek. A kampány során 200.000 Ft-ot szeretnék összegyűjteni az alapítvány részére, szóval ha tehetitek, adományozzatok itt lejjebb, de ha csak egy megosztással segítetek, már azért is hálás lesz sok-sok ember (én nagyon, de tényleg!).

Tudom, nem tűnik annyira jó dealnek, hogy ti pénzt adtok, én meg cserébe csak mászkálok, meg jól érzem magam (nekem az), de igazából ezzel egy jó ügyet támogattok, és szép (nem csak evős!) képeket is feltöltök majd, sőt, a végén még a megoldást is meg lehet tudni, tök izgi!!

Szóval zsa Rákospalota, meg Csepel, meg Kispest – helyek, ahova amúgy soha nem mennék, mert borzasztó messze vannak (jézusom nagyon), szóval még jó, hogy a 17., 18-ban semmi érdekes nincs, mert akkor tuti nem csinálnám ezt.

Ps: Cipelem a sorsomat, de néha nem bírom el. (Molnar ferec kalamer)